Van úgy, hogy a Szabó Andrea karriercsoportjába karrierdilemmával érkezők végül arra jutnak: tökéletesen megfelel nekik az a munkahely, az a közeg, ahol jelenleg dolgoznak. Dr. Basa Andrea, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) szóvivője is ezt szűrte le a folyamat végén.
„Andreával a Nőkről, nem csak nőknek című PwC eseményen találkoztunk 2016 tavaszán. Nagyon tetszett a beszélgetés, Andreát pedig kifejezetten inspirálónak találtam. Addig személyes tapasztalatom, szélesebb körű információm nem volt a coachingról. Már akkor megfogott az a gondolata, hogy akkor vagyunk jó helyen, ha önazonosak vagyunk” – mondja elöljáróban, majd hozzáteszi: időnként – egy-egy év zárultával – számot vetek arról, hogy hol is tartok, jó úton járok-e. Így történt ez 2016. év végén is.
„Akkor jutott eszembe Andrea. Felhívtam, hogy beszélgessünk a karrieremről, kérve a támogatását, a tanácsait. Így invitált a januárban induló új karriercsoportjába. Tudtam, hogy ott a helyem. Emlékszem, a nyitó beszélgetésén E.E. Cummings, a híres amerikai költő idézete állt a táblán: ’Az ember a legnehezebb csatát akkor vívja, amikor igyekszik kizárólag önmagával azonos maradni egy olyan világban, mely éjt nappallá téve éppen azon fáradozik, hogy őt mindenki mással azonossá gyúrja.’ Elgondolkodtató volt számomra mindezt a saját életutamra, karrieremre vetítetni. A csoport lehetővé tette, hogy a mindennapi rutinban időt tudjak szánni a múltbéli történések összefüggéseinek megismerésére és a hosszabb távú célok kibontására. Egyszerre volt jelen a múlt, a jelen és a jövő: honnan jövök, hol vagyok most, és hová tartok. Érdekes volt látni a karrierívünk megrajzolásával, hogy egy-egy mélypont hogyan ösztönzött tanulásra, további ismeretek megszerzésére, vagy éppen változásra, és egy-egy csúcspont, hogyan vitt előbbre. Kirajzolódott, hogy amikor a karrieremben éppen a rutin szakaszát éltem, a magánéletemben történtek változások.
A hangulat oldott volt, nyílt, őszinte kommunikációt folytattunk – ebben nagy szerepet játszott Andi személyisége, és szerepének megőrzése. Életemben nem ez volt az első csoportos tréning, illetve foglalkozás, szóval tudtam, ahhoz, hogy ebből ’hazavigyek’ valamit, ahhoz bele is kell tennem. Nagyon nagy segítség volt a visszacsatolás a csoporttagok részéről. Készültem az estékre, de így is néha nehéz volt – vagy amiatt, hogy rólam szólt, vagy amiatt, hogy nagyon koncentráltam valaki másnak a történetére. Hogy miért volt nehéz? Mert talán túlságosan komolyan veszek mindent. Megteszem a tőlem telhetőt, hozom a legjobbat, próbálok mindent tökéletesen jól csinálni, és ez sok energiát vesz el. A kurzus lényege a szupererő meghatározása volt. Ehhez mindenki elmesélte a történetét, a többiek ez alapján megfogalmazták, hogy milyen személyiség rajzolódott ki számukra. Az egyes jelzőkből pedig mindenkinek saját magának kellett meghatározni a saját szupererejét, az enyém ez lett: egy jó cél érdekében bármire képes vagyok. Ez megerősített abban, hogy a helyemen vagyok.
Amikor elkezdtem a csoportba járni a tizenkettedik évemet kezdtem el a GVH-ban. Ez hosszú idő egy helyen, hosszú idő a közigazgatásban, de hosszú idő a GVH-n belül is. Vajon, ha nem mindennap ezzel megyek be dolgozni, hogy a közérdek fontos, illetve, hogy hiszem, hogy velem több a GVH, tudnék-e ennyi ideje ott lenni? A GVH az elmúlt több mint tizenkét évben sokat változott. A cél azonban, hogy a versenyhatóság őrködjön a verseny tisztasága és szabadsága felett, állandó maradt, hiszen a verseny fenntartása és fejlesztése fontos közérdek. Társadalmi haszonnal jár, hozzájárul a fogyasztói jólét javulásához. Ez a közérdek az, amiért mindennap örömmel dolgozom. A karriercsoport azt a felismerést hozta, hogy a munkámban azonosulni tudok a GVH missziójával. Igazolódott, hogy a munkahelyem céljai és a saját céljaim, elveim sok tekintetben átfedésben állnak. A korábbi munkahelyi kihívások rutinná váltak – ami esetemben a korábban munkára fordított szabadidő felszabadulását jelentette – és ismét nagyobb teret kapott a privát szféra.
Úgy éreztem, hogy új célokat a magánéletemben kell kitűznöm és elérnem, illetve megfogalmazódott bennem, hogy talán itt az ideje a családra koncentrálni. 2018 áprilisában megszületett a kislányunk, Annabella, azóta boldog édesanya vagyok.”
Kíváncsi vagy egy másik izgalmas karriertörténetre? Kattints ide!
Szerezz speciális, azonnal hasznosítható tudást!
Várhatóan jövő tavasszal indul Robert Nathan, az egyik legelismertebb brit karrierspecialista, és Szabó Andrea akkreditált vezetői és karriercoach, Gestalt-terapeuta vezetésével a következő, angol nyelvű akkreditált karriercoach-képzés Budapesten. A résztvevők saját karriertörténetükkel dolgozva, egy ötfázisú tréningen át új, friss szempontok alapján nézhetnek rá karrierjükre. A folyamat során azonnal hasznosítható felismerésekre juthatnak saját fejlődésükkel, céljaikkal, motivációikkal kapcsolatban. Mindezt két hiteles szakember támogatásával.
További információ, illetve jelentkezés a következő karriercsoportba itt: aszabo@szaboandpartner.hu
Weboldal: www.szaboandpartner.hu/
Egy kis elmélet
Az extravertált, nyitott, kockázatvállaló személyiség sokkal könnyebben és gyorsabban vált. Ők hamarabb unják meg az adott pozíciót. Akárcsak az Y-generáció, illetve a még fiatalabbak, akik sokkal kevésbé gondolkodnak a váltáson. Közülük a jól képzett férfiak találnak leghamarabb új állást. Ugyanúgy számít az attitűd is. Azok, akik pozitívan állnak a változáshoz, illetve úgy érzik, társadalmi nyomás nehezedik rájuk ezzel kapcsolatban, valamint azok, akiknek az a meggyőződése, hogy viselkedésük túlzott kontroll alatt áll, hamarabb lépnek. A földrajzi, illetve gazdasági környezet ugyancsak számít. Egy fejlett nagyvárosban könnyebben váltanak az emberek. Ugyanúgy igaz ez azokra, akik nem érzik jól magukat jelenlegi családi, társadalmi közegükben.
Szerző: Pásztor László